Mit érdemes ma tanulni?

Lerágott csont, hogy megváltozott a világ; az információtechnológia robbanásszerű fejlődésével pedig a korábbi – főleg a porosz iskolarendszerre jellemző – tanítás-tanulásmódszertannak is meg kell újulnia. A tényszerű információk pár másodperc alatt elérhetővé váltak, a könyvtárak szerepe visszaszorult, a hatalmas információtömegből viszont egyre nehezebb kihámozni a releváns és szükséges információkat. Többé már nem elég az, hogy valaki fejből tudja mikor született Ady, vagy mi a konyhasó kémiai neve, a digitális világban az ehhez hasonló információk fejben tartására nincs szükség. 

Ezt a változást a munkaerőpiac ugyan majdnem valós időben leköveti – csak nézzük meg, hogy az IT-val foglalkozó cégek milyen bérezéseket kínálnak a szakembereknek – de az oktatási rendszer nincs rá felkészülve. Ezzel a diákok is tisztában vannak, hiszen   – ahogy egy nemrégiben készült felmérésből kiderült – a jelenlegi 18-24 éves tanulók 57%-a már most sem hisz választott szakmájának piacképességében. (A teljes cikk a penzcentrum.hu oldalán jelent meg, IDE KATTINTVA olvasható. )

A formális oktatási rendszer egyszerűen nem tud lépést tartani a felgyorsult infokommunikációs társadalom hatására kialakult újabb és újabb szakmákkal; olyan szakmákra kellene felkészíteni a tanulókat, amik jelenleg még nem is léteznek. 

Akkor mégis mi lehet a megoldás? Mit tanítsunk a diákoknak, hogy azt érezzék, hogy a felsőoktatásban töltött 3-5 év nem volt felesleges?

Olyan készségeket kell fejleszteni, amik felkészítik a tanulókat arra, hogy helyt tudjanak állni a megváltozott, 21. századi világban. A kommunikációs és vezetési készségfejlesztés mellett hangsúlyossá kell tenni a vállalkozói készségek kialakítását, megszerzését; a kritikai gondolkodásmódot -ami az Egyesült Államokban és több nyugat-európai országban már alapvető része az oktatási rendszernek; tudniuk kell az információhalomból szelektálni, azokat elemezni és felhasználni; együttműködni másokkal, megtanulni, hogyan kell csapatban sikereket elérni; tudniuk kell alkalmazkodni, felelősséget vállalni, és termelékenynek lenni (nem összekeverendő a termékenységgel: nem sokat kell dolgozni, hanem eredményesen!); törekedni kell az újdonságok elsajátítására, az iskoláknak pedig biztosítani kellene az olyan osztálytermi közeget, ahol a különböző kultúrák találkozni tudnak.

Amíg a formális tanárképzés nem tud ezekre reagálni, addig kénytelenek vagyunk magunk utánajárni a lehetőségeknek, és autodidakta módon, esetleg egy-egy külföldi vagy online kurzust keresni, ami közvetetten hozzájárulhat ahhoz, hogy a Z-generáció ne kudarcként élje meg a munkaerő-piacra való kilépést.